Gonosz K betűk támadása

A számítógépes játék szinte kínálja magát, ha eleve olyan sorozatról van szó, amely kitalált, vagy mai technikával nehezen megközelíthető helyszínen (például egy távoli galaxisban) játszódik, hiszen a legizgalmasabb játékok is mindig valamilyen másik világba helyeznek minket. Nem csoda hát, ha a legnépszerűbb sci-fi sorozat, a Star Trek már akkor monitorra került, amikor a 3D grafikáról még álmodni sem mertek az informatikusok. A tévéműsor ötlete még a hatvanas években pattant ki egy bizonyos Gene Roddenberry fejéből. Készített is egy pilotot az NBC számára, de a csatorna először elutasította a műsort - az indokok között szerepelt az is, hogy az elsőtisztség túl magas rang egy nő számára. A sorozat talán egyik legkedveltebb figuráját, a hegyes fülű Spockot ugyanis eredetileg az ötletgazda Roddenberry felesége játszotta volna. Végül kompromisszumok hosszú sora után alakult ki a ma is körberajongott triumvirátus: Kirk kapitány, Spock elsőtiszt és Dr. McCoy, az Enterprise űrhajó orvosa.

A sorozatot kezdetben olyan lehetetlen időpontban játszotta az NBC, hogy a tévénézők többsége csak az ismétlések alkalmával tudta megnézni az űrbéli kalandokat - ekkor azonban a Star Trek már óriási népszerűségre tett szert. A második sorozat ennek ellenére váratott magára, mert az alkotók, az akkortájt bejött Csillagok háborúja sikerén felbuzdulva inkább már mozifilmet szerettek volna csinálni. 1979-ben el is készült a nagyfilmek közül az első, a Csillagösvény. Ezt még számos, egész estés változat követte, de jöttek szép számmal a sorozatok is, elsőként (1987-től) a The Next Generation. Az Enterprise, illetve legénysége főszereplésével készült, első számítógépes játék még a PC őskorából származik: a játékosnak csupán az űrhajót kellett irányítania egy konkrétan csillagokkal (tehát a * karakterrel) teli háttér előtt, miközben a Klingon hajókat jelképező K betűk megpróbálták őt lelőni. A szerény kezdet után a Star Trek-játékok mindenféle műfajba betörtek, egyikükben például a Klingon Akadémiát járhatják ki a tanulni vágyók, de a kínálatban olyan nagyszabású stratégiai játékkal is találkozunk, amelyben az univerzum öt nagyhatalmának egyikét irányíthatjuk.

Kép a Star Trek: Legacy című játékból

Viszonylag kezdetleges formában, még 1984-ben készült egy számítógépes játék az alternatív sci-fi irodalom egyik kulcskönyvéből, a Galaxis útikalauz stopposoknak című remekműből is. Douglas Adams regényéből a BBC készített egy minisorozatot még a nyolcvanas évek legelején, ez azonban nem keltett túl nagy feltűnést - a könyv kultuszát inkább csak a tavaly bemutatott film erősítette. Adams egyébként maga is vonzódott a számítógépes játékokhoz: egyik régi novellaötletét például nem papírra vetette, hanem interaktív program formájában valósította meg. A Titanic csillaghajó az azonos nevű luxustutaj 1912-ben történt elsüllyedését helyezte a jövőbe, természetesen parodisztikus formában. A mester kiadója jó ötletnek gondolta a CD-ROM-ok piacának ily módon történő fellendítését, üzletpolitikai szempontból viszont kívánatosnak tartotta volna, ha a történet a játékkal egy időben, könyv formájában is megjelenik. Adams nem tudta mindkettőt egyszerre elkészíteni, így a könyv megírását átpasszolta a Monty Pythonból ismert Terry Jonesnak, aki eredetileg csak a játékban szereplő egyik figurának kölcsönözte volna a hangját.

Segítsük Mulder ügynök munkáját!

 

Segítsünk Scullyt, Muldert! Bár földi környezetben játszódik, nem kevésbé fantasztikus eseményeket mutat be az X-akták. A sorozat az FBI egy eltemetett részlegének, a természetfeletti jelenségekkel foglalkozó (gyakorlatilag kétszemélyes) osztálynak az életét ábrázolja, a főszerepben a gyerekkori traumája miatt ide jutott Mulder ügynökkel, aki Scully személyében, egy egyetemről frissen kikerült, mindenben kételkedő szakértőt kap társnak maga mellé. A sorozat több folytatást és pár mozifilmet is megért, sőt, annak idején rengeteg utánzója is akadt - elég csak a magyar címével is erre utaló Y-aktákat említeni. A számítógépes változat is a tévéműsor alkotójának, Chris Carternek az agyszüleménye, az egyik legkomolyabb játék, ami sorozatból valaha készült: "mindössze" hét CD-ROM szükséges a felírásához. A játékot az alkotók is komolyan vették, a főszerepeket játszó David Duchovnyval és Gillian Andersonnal még külön jeleneteket is forgattak, kifejezetten a szoftver számára. A vállalkozó szellemű játékos Craig Willmore ügynök bőrébe bújhat bele, aki bizonyítékok gyűjtésével és a gyanúsítottak kihallgatásával segíti a két főhős munkáját. Kizárt, hogy valaha is beleunjunk a számítógépes aktákba, hiszen az általunk hozott döntések szerint kismillió befejezési lehetőség van - a legzseniálisabb viszont az, hogy a karakterek mindig életszerűen reagálnak arra, amit mi mondunk vagy teszünk. A helyszínelőkkel is szórakozhatunk Az X-akták valahol félúton van a sci-fi és az akciófilm között, és ezzel már el is árultuk, hogy a sorozatok közül mi a játékkészítők másik nagy célcsoportja. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen nyilvánvalóan érdekesebb valamelyik akcióhős bőrébe bújni, mint mondjuk Esmeralda szerepét eljátszani. Az X-aktákhoz hasonló a feladat a Helyszínelőkből készült játékban is, ahol újonc igazságügyi szakértőként nyomozhatunk a sorozat sztárjaival. A sorozat egyébként a valóságban is nagy hatással volt a nézőkre: egy Iowa államban működő bűnügyi labor nemrégiben meghirdetett három munkahelyére például nyolcvanan jelentkeztek - míg 1998-ban ugyanennyi helyre még csak huszonhét pályázó akadt. A műsor akkora nézettséget ért el, hogy az eredeti, Las Vegas-i kalandokat kisvártatva New Yorkba és Miamiba is átültették az ötletgazdák. Ennek megfelelően a játéknak is három része van, mindegyik más-más helyszínen zajlik. A 24-ből készült játékban már a főhős, Jack Bauer szerepébe is bele képzelhetjük magunkat. A sorozat - és a Playstation-változat - alapsztorija szerint az elnökválasztás előestéjén riasztják a titkosszolgálatot, hogy az egyik jelölt ellen merénylet készül - a nyomozóknak, illetve a főhősnek huszonnégy órája van arra, hogy megtalálja a leendő tettest. A tévés verzió érdekessége, hogy a Cléo 5-től 7-ig, és más hasonló időkezelésű mozikat követve, a 24 ténylegesen huszonnégy óra alatt játszódik, ennek megfelelően egy széria huszonnégy része a valós idő szerint, egy-egy óra eseményeit öleli fel. Ugyancsak politikai természetű küldetésre számíthatunk a SWAT-játékok harmadik részében: itt egy kommandó vezetőjeként kell megvédeni egy várost a terroristáktól - a dolog pikantériája, hogy az ominózus városban éppen a világ vezető politikusai egyezkednek a nukleáris fegyverek teljes leszereléséről. A szintén hetvenes évekbeli, eredeti SWAT-tal nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a Galaxis útikalauz stopposoknak sorozatváltozatával: Magyarországon szinte senki nem is tud róla, hogy volt ilyen, jobbára csak a 2003-as, Colin Farrell főszereplésével készített filmből ismerjük a különleges kommandót.

Lottószelvény a roncsok között

Arra, hogy esetleg rosszfiúk is legyünk egy sorozatból készült játékban, októberig még várnunk kell: ekkor jön ki ugyanis az új Maffiózók-szoftver. A sorozat annak idején azzal aratott osztatlan sikert, hogy teljesen újszerű szemszögből ábrázolta a maffiózókat. A főhős, Tony Soprano ugyanis túlságosan is emberi: hasonló problémákkal küzd, mint középkorú, középosztálybeli férfitársai - szorongásai, potenciagondjai vannak és az anyjával való kapcsolatát sem tudja rendezni. Foglalkozásától függetlenül, őt is ugyanazok a munkahelyi gondok gyötrik, mint másokat, egyaránt fél például főnökeitől és a feltörekvő vetélytársaktól. Végül nem bírja tovább a feszültséget, és - mint a Csak egy kis pánik Robert de Nirója - pszichiáterhez fordul. A népszerű sorozatból készült játékban a szorongásaival küzdő Tony egyik emberét, Joey-t személyesíthetjük meg. A karakterekhez egyébként az eredeti sorozat szereplői adták hangjukat, és maguk a figurák is ugyanúgy néznek ki, mint a tévében - ez viszont azt is jelenti, hogy az interaktivitás helyett, inkább a hangulatteremtésre tették a hangsúlyt a játékban. Ugyanez a helyzet a nemrégiben kijött Született feleségek-játékkal is, ahol a sok megoldatlan rejtély ellenére, az igazi varázst mégiscsak az adja, hogy egy időre magunk is beköltözhetünk a Lila Akác közbe.

Helyszínelők akcióban

Ahhoz, hogy a virtuális világ hiteles és élvezhető legyen, igen magas fokú technika szükséges - jóval egyszerűbb viszont a dolguk a játékkészítőknek, ha a sorozat eleve rajzolt figurákkal készült. A tévétörténelem leghosszabb ideje futó rajzfilm-sorozatának, a Simpson családnak a honlapján is találhatunk játékos érdekességeket. A sárga famíliát először 1987-ben láthattuk a televízióban, igaz, ekkor még nem önálló műsorban, hanem a Tracy Ullman Show egyik betétjeként. Az itt játszott rajzfilmek még csak harminc másodpercesek voltak - az ötletgazda, Matt Groening csak közel ötven rövid epizód legyártása után kapott lehetőséget arra, hogy elkészítse saját tévéműsorát. A Simpson család első hivatalos része végül 1989 decemberében került adásba, és azóta folyamatosan főműsoridőben fut. A sorozat honlapja rendkívül interaktív, főleg a szereplők bemutatásánál van tele apró játékokkal: az iskolaigazgató képe alá kattintva például megelevenedik az ott fekvő toll, és bajszot rajzol a fényképre. Simpsonék weboldalán egyszerű játékokkal múlathatjuk az időt, Bart bőrébe bújva például csúzlival lődözhetjük a springfieldieket, de hagyományos memóriajátékot is játszhatunk a Homer különféle arckifejezéseivel díszített kártyákkal.

A repülőgép-szerencsétlenség után a Lostban

Hasonlóan egyszerű játékokat találunk a Lost honlapján is, ahol a kirakóval viszonylag könnyű dolguk van azoknak is, akik nem követik nyomon a sorozat történéseit: itt négy jellegzetes jelenet puzzle-darabjait kell csupán összeillesztenünk. A kvíz már kicsivel nagyobb felkészültséget kíván a játékostól, hiszen itt olyan kérdésekre is meg kell tudnunk felelni, mint hogy melyik híres dal címe van Charlie vállára tetoválva. A pár hete indult Mission Survival című játék már magába a sorozatba helyezi bele a látogatót: a repülőgép lezuhanása után maradunk magunkra a szigeten. Bár az eredeti sorozatban negyvennyolcan élik túl a szerencsétlenséget, itt egy vaddisznón kívül egy árva lélekkel sem találkozunk. Míg a tévéműsor pont az egymástól eltérő karakterekre és az ebből fakadó konfliktusokra épít, a játékban nem kell emberi játszmákkal foglalkoznunk, elég a puszta túlélésre koncentrálnunk. Ennek érdekében fel kell kutatnunk a roncsok között épen maradt tárgyakat, de mivel nem fér el minden a kezünkben, el kell döntenünk, hogy később mit tudunk hasznosítani - az egyik bőröndben rejtőző nyertes lottószelvénnyel valószínűleg nincs mit kezdeni egy olyan helyen, ahol több száz kilométernyire van a legközelebbi fogadóiroda.     
     
A fentiekből is az látszik, hogy a számítógépes játék ma már szinte velejárója egy tévés sikertörténetnek. Ha egy sorozat igazán hódítani szeretne, már nem elég pusztán a tévében feltűnnie, terjeszkednie kell más médiumok irányába is. Régebben már az is nagy szenzációnak számított, ha egy műsor - miután a tévében véget ért - könyv alakban is a piacra került - ilyen volt például Laura Palmer naplója vagy a Miért éppen Alaszka? nyomán írt Levelek Alaszkából. Ma már viszont hatalmas a kínálat, van nem egy olyan tévécsatorna, amely egész nap csak sorozatokat sugároz. A számítógép, illetve az internet pedig már annyira természetes része mindennapi életünknek, hogy kézenfekvő errefelé tapogatódzni - már csak az a kérdés, hogy a brazil szappanoperákból, mikor készítenek véget nem érő játékokat.